Kréta ősi múltja nem csupán a mitológiában, hanem a föld alatt rejtőző, majd feltárt romokban is él tovább. A sziget minószi civilizációjának központjai, valamint későbbi, klasszikus kori városai olyan történelmi rétegeket tárnak fel, amelyek egyedülálló betekintést nyújtanak Európa egyik legkorábbi kultúrájába. A következőkben négy jelentős régészeti helyszínt mutatok be, amelyek felfedezése nemcsak történelmi, hanem kulturális élmény is.
Knósszosz – A minószi civilizáció szíve
Knósszosz a legismertebb és leglátogatottabb régészeti helyszín Krétán, Heraklion városától délre található. Ez volt a minószi civilizáció központja, a mitológia szerint Minósz király palotája, a labirintus, és a Minótaurosz otthona.
A palota területe meghaladja a 20 000 négyzetmétert, és egy összetett épületrendszert alkot, amelyben több szinten keresztül udvarok, lakóhelyiségek, szentélyek és raktárak kapcsolódnak egymáshoz. A központi udvar, a trónterem, a freskókkal díszített szobák és a raktárhelyiségek jól érzékeltetik a minószi társadalom gazdagságát és szervezettségét.
Sir Arthur Evans 1900-ban kezdte meg a feltárásokat, és rekonstruálásaival részben újraalkotta a palota szerkezetét, bár sok elem erősen vitatott a szakmai közösségen belül. A helyszínen sétálva ma is megcsodálhatók a híres freskók másolatai, az agyagedények, és az építészeti megoldások, például a világos udvarok vagy a vízelvezető rendszerek.
Knósszosz látogatása során érdemes Heraklion Régészeti Múzeumába is ellátogatni, ahol az eredeti leletek legnagyobb része található.
Phaistos – A messarai síkság királyi központja
Phaistos Kréta déli részén található, a termékeny Messarai-síkság peremén, és a sziget második legfontosabb minószi palotaközpontja volt. A mitológia szerint Rhadamanthüsz király uralkodott itt, Minósz testvére. A régészeti lelőhely kevesebb rekonstrukciót szenvedett el, mint Knósszosz, így autentikusabb képet ad a minószi paloták világáról.
A palota i. e. 1900 körül épült, majd i. e. 1700 körül elpusztult, de újjáépítették. Ma is láthatók a monumentális bejáratok, az udvarok, a színházszerű lépcsősorok, és a vastag falak, amelyek a hatalmas építmény szerkezetére utalnak. A helyszín különleges atmoszféráját a környező dombok, az Ida-hegy látványa és a csöndes, ritkábban látogatott környezet adja.
Phaistos legismertebb lelete a híres „Phaistoszi korong”, amelynek spirál alakú, ismeretlen írásjeleket tartalmazó felirata mindmáig megfejtetlen. Az eredeti korong Heraklion múzeumában található, de a lelőhelyen megtekinthető a felfedezés helye és egy másolat.
Aki elkerülné a knósszoszi tömeget, és nyugodtabb, meditatívabb helyszínt keres, annak Phaistos kitűnő választás.
Gortüsz – A római Kréta fővárosa
Gortüsz vagy Gortyna Kréta egyik legnagyobb kiterjedésű régészeti lelőhelye, és különlegessége, hogy nem minószi, hanem római kori városként élte fénykorát. A helyszín Messara középső részén található, közel Phaistoshoz, így a két hely akár egy nap alatt is meglátogatható.
Gortüsz már a minószi korban is lakott volt, de a római időkben lett Kréta római provincia fővárosa. A városban található a híres „Gortüsz törvényeinek fala” – a világ egyik legrégebbi fennmaradt törvénykönyve –, amelyet görög betűkkel véstek kőbe a Kr. e. 5. században. Ez a jogi szöveg részletes szabályokat tartalmaz házasságról, válásról, öröklésről, büntetésekről, és egyedülálló bepillantást nyújt az ókori jogéletbe.
A lelőhely további nevezetességei közé tartozik egy római színház, egy keresztény bazilika, az Apollón templom maradványai, valamint számos mozaik, amelyet még a föld alatt rejtőző rétegekből hoztak felszínre. A városban több korszak is rétegződik egymásra, így Gortüsz kiváló helyszín arra, hogy lássuk, hogyan alakult át Kréta az évszázadok során.
Zakros – A keleti palota rejtélye
Kréta keleti csücskében, a Sitia-félszigeten fekszik Zakros, a minószi palotarendszer egyik legkevésbé ismert, de rendkívül érdekes tagja. A palota romjai tengerre néző domboldalon helyezkednek el, festői környezetben, amely vadregényes öblökkel, barlangokkal és hegyekkel övezett.
A Zakros-palota i. e. 1900 körül épült, majd i. e. 1450 körül ismeretlen okból hirtelen elpusztult. A feltárásokat Nikolaos Platon kezdte meg az 1960-as években, és különösen értékes leleteket hozott napvilágra: minószi pecséteket, arany- és ezüsttárgyakat, edényeket, valamint freskómaradványokat.
A Zakros különlegessége, hogy a feltárásokat jóval később kezdték, mint Knósszosz vagy Phaistos esetében, így a helyszín nem esett áldozatul rekonstrukciós beavatkozásoknak. A látogatók egy természetes, csendes, alig bolygatott lelőhelyet fedezhetnek fel, ahol a felfedezés öröme és a táj szépsége egyszerre van jelen.
A palota közvetlenül kapcsolódik a „Halottak szurdokához”, amely nevét onnan kapta, hogy a szurdok barlangjaiban minószi temetkezési helyeket találtak. A környék tökéletes célpont egy régészeti séta vagy egy természetközeli túra számára.
Fotók: Depositphotos
